Gárdonyi Géza: Kinizsi Pál

Kaszás csillag messze-ragyog, messze-néz,

Kinizsi Pál, az volt ám csak a vitéz!

Dicső nevét kilenc ország ismerte.

Mátyás király csak fiamnak nevezte.

A töröknek ma is reszket a térde,

ha Kinizsi neve száll a fülébe;

hát még mikor színről-színre láthatta,

eget-rázó ordítását hallotta!

Acélból volt az ő harci dolmánya;

sárgarézből a sarkantyus csizmája;

buzogányán csak az ólom félmázsa.

Dőlt is attól a sok török rakásra!

Két nagy kardot szokott fogni kezébe,

így rontott a pogány török fejére;

a lábával egyet-egyet toppantott;

haragjában egyet-egyet kurjantott.

Nem nevelték őt selyembe, bársonyba:

legény vót csak a kinizsi malomba.

Fegyver helyett emelgetett zsákokat.

Csókolgatta a kinizsi lányokat.

Arra marcol Mátyás király serege.

A seregnek vagyon cudar melege.

Magyar Balázs megállítja a lovát:

- Mónár-legény, vizet adj, az angyalát!

Szól a molnár: „Tedd a kupát tányérra,

s tisztelettel nézz a tiszti gallérra!”

Pali legény fordul egyet csáléra:

másfél-mázsás malomkő a tányéra.

- Tyű, a lelkét a vasgyuró apádnak,

Pali fiam, állj be közénk huszárnak!

- Kapitány úr, mindig errül ámodtam:

törökverő huszár voltam álmomban!

Ettül fogvást török, lengyel, cseh, morva,

mindig avval esett be a pokolba:

„Nem jöttem én a magam jószántából:

Kinizsi Pál küld ide a csatából!”

Kenyérmező, Erdély legszebb mezeje,

törökvérrel pirosra van befestve.

itt Báthory lefordul a lováról:

gondolkodik immár a mennyországról.

Kinizsi Pál hangja dördül a réten:

- „Hol vagy István? hol vagy kedves vezérem?”

Holtak közül felmozdul egy félhalott:

- „Kinizsi Pál, jóbarátom, itt vagyok!”

Dolog után jól esik a vacsora.

Vacsoránál vigan sipol a duda.

Kinizsi Pál félrevágja süvegét:

- Táncolhatnám: hozzatok egy menyecskét!

- Aranyért sincs menyecske e vidéken:

elbujt a nép a töröktől féltében.

Táncolj magad, vitézeknek virága!

- Táncoljon a táncos kecske magába!

Ötven csata, ötven dicső győzelem,

gróf Kinizsi főispán lett Temesen.

De nem olyan téntanyaló főispán,

hanem mint a fennvirrasztó oroszlán.

Forrás: Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél… Költemények. Singer és Wolfner kiadása 1904.