Várnai Zseni: Ne bántsátok őket

 

Ferdinand Georg Waldmüller: Buborékot fújó gyerekek

Ha kimennek majd az életbe ők,
Ha elengedi kezüket kezem,
Legyen őnékik jobb mint énnekem,
Ne bántsátok majd őket emberek.

Enyémek ők, és mind a kettő jó,
A szemük nyílt és lelkük hófehér,
Kegyelem nékik az én kedvemér',
Ne érje őket bántás és szitok.

Tudom, hogy virtus a jót bántani,
S a választottat taposni gyönyör.
Ha tudnátok, a kétség, hogy gyötör:
Mi lesz velük a zord világba kinn.

Mert tárt karokkal mennek tőlem el,
És ige lesz az ajkukon a szó,
De a karjuk nem birokra való,
Csak szívet adok én útra nekik.

E szív oly forró, mint a föld szíve,
Bántva, fájva is felétek dobog:
Legyen áldott, ki rájuk mosolyog,
Ki tiszta szívvel feléjük tekint.

Mert szent hívéssel mennek útra ők,
Ha elengedi kezüket kezem,
Legyen őnékik jobb, mint énnekem,
Ne bántsátok majd őket emberek!