![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHGKUmyPMo4S22AuasehfgCwtrT2jK-jvqhuVwndcGSyki3IFHpTQg4tYawH5KW7RGsV3phneYHktS_XIXPDpvDTJprnD-wxOZIqOKfjFV6CLTiOwhdi_RbEif5XWWStGHvFTU5shzYdYZ/s200/szeg%25C3%25A9nyek+kar%25C3%25A1csonya.P%25C3%25B3lya+Tibor.jpg)
Pincelakás. Vad. Nyirkos és hideg.
Egy koldusasszony karácsonyt mesél
A gyermekeinek.
,,Anyám, úgy fázom...'' ,,Csitt, csak csendesen.
Ilyenkor jár az áldott kicsi Jézus.
Talán hozzánk is eljön. Őt lesem.''
,,Éhes vagyok, jaj...'' ,,Kicsit várjatok:
már erre jár a túlsó soron
Fényben égnek már mind az ablakok.''
Egy fénycsík táncol a pice falán,
Sóváran nézik a lázas szemek:
,,Nem is talál be mihozzánk talán.''
,,Én behívom. Jó lesz, édesanyám?''
,,Megyünk mi is mind.'' S az utcán bolyong
Az éhes, fázó kolduskaraván.
Benéznek itt-ott fényes ablakon.
De a kis Jézus tovább hívja őket:
,,Én odább lakom.''
Hideg templomban koldus Betlehem.
A kicsi Jézus szalmán didereg...
,,Nézd, anyám, ott is egy proletárgyerek!''
A szegény rongyos had haza oson,
álmukban Jézus látogatja őket,
s könnygyöngyök égnek ócska vánkoson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése