![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihCUuZD_V-aviPtzAv9A09t9KXLT82aI_sCMJpxIBQLkjRPm_axfhk7pdd6Kw9nT-MDLkxdmEfsjztQ9-PbdCKRh8tT46I11OPD5ydVvzdR3kGdL1SXT3S_zoEvYC3KwBvtlIAod-fjW4f/s200/kagyl%25C3%25B3.jpg)
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, idom múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart
Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése