Maupassant, de Guy (1850-1893): Számvetés

 

Alig ismertem férjét, asszonyom;
Csak azt tudom, hogy meg volt áldva hassal,
Mi persze nem haragszunk akkoron,
Ha a szép asszony férje görbe, kancsal.
E sérthetetlen hű tinó ugyan
Nem volt veszélyes sem reám, sem Önre,
Ott állt közöttünk törpén, bárgyuan,
S mi csókolódzhattunk vigan fölötte.
Nem is törődtem véle. Ámde Önt
Ma mily bohó szeszélynek gondja érte,
Beszél eskükről, bánat-könnyet önt,
Emészti önmagát?... S mindezt csak érte?
Mit gondol? Érte lett - azt véli tán -
Ifju, reményvirágos, hű szivével,
Hogy besározza e vad pávián
S ön véle él-hál mégis nappal-éjjel?
Mit? Sirni tud egy percig is ezért?
Megcsalhatunk-e ily vajszívü szörnyet?
Ily testi és ily szellemi herélt
Hitvány fajánál nem jut sohse följebb.
Tekintse, asszonyom, hasadt szemét,
Mint két sunyi lyuk, vaksi s gyantaforma.
A tagja korcs, rövid, kicsinyke még,
S mint óriási hordó ing a gyomra.
Tudom, hogy olykor bajlódik vele...
Ebédre asztalkendőt köt nyakához,
Hogy ingredőjét ne szennyezze be,
Mely máskülönben piszkos és tubákos.
Benn a szalonba? Csendbe félre ül
És meghuzódik egy sötét sarokban.
Máskor meg a tűzhelyhez menekül,
S emészt hortyogva, forrón, jóllakottan.
Nem egy merész szójátékot farag,
Becézi Önt "cicám" "te hű s szoborszép"
És az az egyetlen dicsvágya csak,
Hogy véleményét kérje ki a szomszéd.
Gondos, okos programmja van neki.
Mindenki csak jót tud beszélni rája.
A kis cseléd bokáját csipkedi,
De már fölebb nem... A cseléd utálja.
Elrejti a gyertyát meg a cukort,
Sőt a harisnyáját is megfejelné;
Boldog, ha pár garassal elugort,
Sőt, hogyha tán leül szoknyája mellé.
Ön nélkül él és az Ön oldalán
Ugy érti báját, mint szamár a verset,
Ha titkainkat kikottyantanám,
Tán meghatódna s épp nem lenne nyersebb.
Ez az üres, széllel felfújt muja,
Ijesztgeti szerelmünk, mint a bősz őr.
A fák kopott, rongyos fabábuja,
Mitől fél a madár, de csak először.
Én Önt úgyis keblemre ragadom;
Csak karjainknak kell egygyé fonódni,
Köztünk reked ez unt vén s szabadon
Egy öleléssel nyomjuk őt agyon mi!
Ford.: Kosztolányi Dezső

Forrás: Guy de Maupassant összes versei. Kosztolányi Dezső .Jókai könyvnyomdai műintézet Budapest, 1909.