Maupassant, de Guy (1850-1893): Rettegés

 
Sokáig olvastam, tudom, ez esten
Éjfélt ütött, egyszerre félni kezdtem,
Már nem tudom, mitől, de féltem iszonyún
Lihegve hallgattam, hogy az éjféli csöndben
Valami borzalom jön a sötét borún...
Valaki csöndesen megáll mögöttem,
Áll nesztelen, meredten, szótalan
S kacag idegesen, fülsértve, fagylalón;
Semmitse hallottam belőle. Borzalom!
Fölém hajolt már, hogy megfogja a hajam,
Éreztem a keze lassan felém int
S én nyomba meghalok, ha ez a kéz megérint!...
Egész közel simult némán tapadva hozzám
S én ültem ott lekötve és merőn,
Nem fordithattam hátra gyenge főm...
Mint madarak, miket szétszórt az orkán
Vijjongva röpdöstek rém-gondolatjaim,
Fagyos verejtéket lopott reám a kín
S hallgattam a kongó, kopár-üres szobán át
Egymásra csattogó fogaim vacogását.
Egyszerre megrecscsent valami a szobámba,
Bősz orditás harsant az éjszakán keresztül,
Minő sosem szakadt még emberi kebelbül
S a földre vágódtam meredten, holtra válva.
Ford.: Kosztolányi Dezső

Forrás: Guy de Maupassant összes versei. Kosztolányi Dezső .Jókai könyvnyomdai műintézet Budapest, 1909.