Maupassant, de Guy (1850-1893): Ámor, a madarász

 

Ha a virág kelyhét kinyitja,
   Ámor siet a rétre ki.
Kutat a síkon, a csalitba
És este a kicsiny kalitka
   Fogoly madárral van teli.
Veti a hálót, bajt idéz fel,
   Hogy szétterül a bűvös est.
Lépvesszőt rak homályos éjjel
És játszi kedvvel, fondor észszel
   Rászórja a zabot, kölest.
Sövények rejtekébe bújik,
   A csermelyek partján riog,
Harasztra kuszik s félve búj itt
És les mikor jön ki az útig
   A rebbenő madárfiók.
Örökzöldből, friss gyöngyvirágból
   Van a hálón viráglepel.
Galagonyát fon rája máskor
És hull belé akár a zápor
   A pinty, a csiz, sok-sok ezer.
Zöld füzfaágból, rozmarinbul
   Hajlit kelepcét olykoron.
És a mező határain tul
Halk csendesen keresni indul
   Van-e madár a magokon?
Sietve rebben a madárka,
   Ujjongva és kábulva lép,
Ártatlanul néz félve, várva,
Megcsípi a magot az árva,
   S már ott ragad lábán a lép.
S Ámor kacagva viszi vissza,
   A zsákmányt el nem engedi
A síkokon és a csalitba,
Ha este a kicsiny kalitka
   Fogolymadárral van teli.
Ford.: Kosztolányi Dezső

Forrás: Guy de Maupassant összes versei. Kosztolányi Dezső .Jókai könyvnyomdai műintézet Budapest, 1909.