A kéklő reggel: hűvös acélpenge,
villogva vágja a puha ködöt;
a hasadáson harangocska csenget:
riasztaná a tébláb ördögöt,
ki füttyöget a gyanútlan virágnak,
s kikacagja a bokrok sóhaját…
A dér ezüstös csipkét sző a nyárnak:
gyümölcsük-féltve remegnek a fák.
Forrás: Jelenkor 1. évf. 1. sz. 1958. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése