Marsall László (1933-2013): Játék

1.
Az álomban kéintés voltál.
Közledésemkor lehanyatlottál.
Ma meg-nem-beszélt jeleink mögül
Irányítsz a muskátlik felé,
S ha arcom egy pillanatra
A szirmokba merül,
Fölém hajolsz, mint öntözőkanna.

2.
Sarkad kopogása a szívem verése,
Magaddal viszed, ha elmenekülsz.

3.
A mosoly mögé bújni neked könnyű,
Mert elfednek a fog-oszlopsorok,
s ha kikukkansz a szemek fekete terméből,
Akkor sem látlak, mert kővé változok.

4.
Arcod elé mosott ruhákat aggatsz,
Hogy bokáid is újra éljenek.
Megvillanó két térdeddel kifaggatsz:
Átjártak-e már az apró félelemek?
S ha tudod, hogy válaszom megtaláltad
A gőz bokrában derekad körül, 
Egy-egy lépést lép hátra mindkét lábad,
- Eltűnsz és az ember megszégyenül.

Forrás: Jelenkor 1. évf. 1. sz. 1958. október