Bárdosi Németh János (1902-1981): Őrzők hűsége

 
Ne féltsétek a költőt, 
ő hozza a Tüzet,
az eleven Parazsat,
a Lélek pünkösdi szavát,
nem lehet ellenség ő,
se magának, se népének,
erős gyökere itt eredt,
innen lombosodott ki,
emelt sátrat az embereknek,
ha más szóval más dolgokat mond,
szó, ige: egy,
higyjétek nem lehet másként,
mert szent az emberiség,
de szentebb benne az ember,
a küzdő és munkás,
ki munkával és gondolattal
keresi kenyerét, becsületét,
az emlék, amelyet megőrzött
ősei küzdelméből
ugyanaz, 
mint a téglarakó küzdelme,
a széna-kaszáló ereje,
csak szó, tett: más virágot hajt,
a szó mívese kimondja mi bántja,
mi nem tetszik neki,
üres hálónak mit tart,
miben botlik el a tett,
a dolgozó küzd,
kint és verítéket ad,
mégis oly egy az akarat,
egy célhoz szalad minden,
a költő, ki szemlél, néz,
nem mosolyog,
de szíve mélyén
ott kondul a hang,
amely mindig te feléd tart
gyönyörű hegyorom: haladás,
minden emberi cél
útiránya,
ne féltsétek a költőt,
társatok ő,
adjatok neki pillangót,
helyet a kórus padjaiban,
hogy hangja ind magasabban szálljon
az örök-egy
igazság 
szabad, szép ege felé.

Forrás: Jelenkor 1. évf. 1. sz. 1958. október