Ragyogtak újból – szent csoda -
A sziklás jégtetők
S emlékezőn sápadtam én
E roppant fény előtt.
- Hegyek, ti ott, nagyságotok
Hogy duzzaszt itt belül!
Mondjátok, mindez mit jelent:
Ti ott s mi itt feszül? -
- A nagyság vagyunk,célodul
Te tettél így oda,
A szenvedés, mit, jól tudod,
Nem sokalunk soha.
A vágy vagyunk, a végtelen
S mindig mocsoktalan,
Magad vagyunk, te vélted így. -
S már nem volt több szavam.
Forrás: Új idők 53. évf. 4. sz. 1947. jan. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése