A deres haj mi más volna,
Mint az idő pókhálója,
Mellyel ha már reá kapott:
Beszövi az áldozatot?
Szövi, köti, fonogatja,
Tömöttebbre, szorosabbra.
Azt se tudjuk: mi a bajunk,
Csak megállunk, leroskadunk.
De oly könnyen mindenkinek
A hálót ám nem veti meg!
Okos ember okos fővel
Csak játszik a vén idővel.
A kalapját félre vágja,
Piros csóvát tűz ki rája.
Piros csóvát bokrétából,
Hogy az időt tartsa távol.
S ha nincs ennek foganatja:
A cigánnyal ráhuzatja,
És bor mellett, zene mellett
Ébreszti az alvó kedvet.
Majd viharos tánczra hevül,
Rakja, járja szünetlenül,
Olyan szépen, hogy végtére
Az idő is tánczol véle!
Forrás: Élet és irodalom 1. évf. 5. sz. 1884. jan. 27.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése