Dr. Boros Gábor (1855-1913): Anya és gyermeke

 
- Lesage. -

Jöjj gyermekem, jöjj édes kicsikém,
Kit a bú s kín még meg nem bánthatott;
Pihentesd meg szép fődet térdemen,
Mely téged oly sokáig ringatott.
Pihenj, miként dalomra olykoron,
Álmodat ne zavarja félelem:
- Anyád van itt, anyád vigyáz reád,
Pihenj békén ölemben gyermekem.

Alszol is már… mi bűvölő gyönyör
Zavarta meg ártatlan szendered?
Múló mosoly játszék szép ajkidon,
Szived talán reám emlékezett…
Halványodol… szemed ijedve néz,
Mi költe föl? Talán a félelem?
Hisz itt anyád, a ki te reád vigyáz,
Pihenj békén ölemben gyermekem.

Legszebb napod se lesz felhőtelen;
Érzesz gyönyört s utána bánatot.
Fölötted még nem zúgott el vihar,
S ha majd zúg, öntsd szivembe bánatod.
De reméljünk, boldog lehet jövőd,
Legyen távol még minden félelem:
Anyád van itt, anyád vigyáz reád,
Pihenj békén ölemben gyermekem.

Forrás: Élet és irodalom 1. évf. 7. sz. 1884. febr. 10.