Dézsfalvi Klára (Ó-székely ballada)

 
Ne menj bé, ne menj bé
Dézsfalvi Klára
Ilyen ifjan, szépen
Nagy Oláhországba,
Nem lesz jó tenéked.
Még az ut köve is
Könnyeidet issza,
Soha míg ez világ,
Soha se jösz vissza!
Jaj, hiába mondták
Dézsfalvi Kalára
Apjának, anyjának
Nem hallgat szavára,
Készülődik gyorsan
S titkos úton este
Búcsuzatban megy be
Fényes Bukarestbe.
*
Szép város, nagy város
Bukarest városa,
Sok könyhullatástól
Sáros a piacza,
Sok székely leánynak
Jártak itt végire.
Aj, én is eljöttem
Magamnak vesztire.
Magamnak vesztire,
Boér örömire,
Szép ifjuságom
Gyászos végzésire.
Ne kaczagj, ne kaczagj
Kényes uri dáma
Tán te nem is voltál
Szegény asszony lánya, -
Tán te nem is jöttél
Szőttes rokolyába
Kis Erdőországból*
Boér** városába,
Tán te nem éheztél,
Nem szomjuhoztál,
Változó ruhádban
Meg nem fogyatkoztál,
Mig be nem kerültél
E bojár házába,
Mig le nem feküdtél
Paplanos ágyába!
Jaj, mert én sem tudtam
Világ rosszaságát.
Mutatta a bojár,
Bojárok királya
Hozzám nagy jóságát;
Magához fogadott,
Fényes gunyát adott,
- Ártatlanságamból
Jaj, beh kiforgatott!
Tanuljatok rétam***
Szőke székely lányok,
Fejér Nyikó partját
Ti el ne hagyjátok,
Bizony csúful jártok.
*
Dézsfalvi Kalára
Igy kesergett vala,
Rongyos, gyürüs zsidó
Ott meghallá vala.
Elment a királyhoz,
Mind bemondá neki -
Kalárit a király
Elébe viteti:
„Hát te mit keseregsz
Dézsfalvi Kalára,
Tán nem tartottalak
Elég nagy pompába’.
Vigyétek, vigyétek
Katonák, vigyétek,
Mélységes tömlöczöm
Mélyire vessétek!” -
Egyszeribe’ vitték,
Tömlöczbe vetették.
Hajnal hasadásig
Oda benn hadd várja,
A míg elitéli
Bojérok királya:
Ötven vesszőcsapás
A büntetés rája.
Dézsfali Kalára
Tömlöczben kesereg,
Bánatában szive
Csakhogy meg nem reped,
Az istrázsa hallja,
’Jába**** nem akarja,
Keserves éneke
A szivét facsarja.
Oda könyököl a 
Tömlöcz ablakára:
- „Hallod-e, hallod-e
Dézsfalvi Kalára!
A te büntetésed
Én bizony kiállom,
S nem szolgálom többet
Fölséges királyom,
Csak te légy a párom!”
*
Hivatja hajnalba’
Bojérok királya:
- „Mégis meggondoltam
Dézsfalvi Kalára,
Jere vissza hozzám
Fényes palotámba!
Még most is szeretlek,
El sem is feledlek
Vesszőcsapás helyett
Csókommal büntetlek!
Bársony hintód helyett
Adok neked kettőt,
Hat szobalányodért
Teljes tizenkettőt!”
- „Nem kell a palotád,
Nem a szobalányod,
Hűséges szeretőd
Ha tömlöczbe hányod,
El is elmegyek én
Szegény istrázsával,
Seregedből való
Szegény katonával!
Találsz te még leányt
Eleget helyettem,
Engemet bocsáss el,
Mert sokat szenvedtem
- De ha rosszam vallod,*****
Fogjon meg az átok,
Ne láss magad körül
Soha boldogságot,
Hová lábad teszed,
Bánatvirág keljen,
Te fehér ágyadban
Kigyófi heverjen,
Kit leginkább szeretsz.
Legelőbb veszesd el,
tE búbánatodat
Ne értse meg ember!”

B. E. és S. J. gyűjtése

(* E r d ő o r s z á g: nem így mondja ki egészen, talán erdősországot akar mondani, de a sajátságos kiejtés kedvéért szükségesnek tartottam így irni.
(** Boér = bojér=bojár. Mindhármat használják.
(*** Rétam = rajtam.
(**** Jába=H.ába
(***** Vallod, e helyett van itt: akarod

Forrás: Élet és irodalom 1. évf. 4. sz. 1884. jan. 20.