Gyeplőt íves nyakába vágtam
S rohan vakon lovam,
Úttalan és zabolátlan
rohan, rohan, rohan.
A tél fehér pora szikrát hány
Alatta, úgy dobol.
Belebujt tán a suta Sátán
S tüzeli hét pokol.
Magyarok vadul kiabálnak:
Uram, hová rohan?
Rá tétován vonok én vállat:
Kérdezd meg a lovam.
Forrás: Protestáns Szemle XLV. évf. 7-9. sz. 1936. júl.-szept.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése