Mindszenti Gedegon (1829-1877): A liliom (Ernst után)

 
Szól a szűz  a liliomnak:
„Én ma vigalomba lépek,
Büszke liljom! Nem jöhetnél
Koszorúmba ékességnek?”

Mond a liljom: „hivd a szegfűt,
Ő mosolyg, hol tánc s öröm van,
Mig én menten elhervadnék
Lengő, lobogó hajadban.”

A menyasszoony szól továbbá
A liljomhoz: „esküvőm lesz,
Szép liliom! Be gyönyörün
Illenél te fürteimben!”

Mond a liljom: „én nem illem
A menyasszony homlokára;
Mert oly halvánnyá születtem…
- Ott a rózsa jobban állna.”

Szólt aztán a bús szülő is:
„Liliom halvány virága!
Meghalt édes magzatom jer,
Ó jer és borúlj reája!”

Mond liljom: „bús anyácska!
Nem nekem való e hely se’,
Jobb, hogy a kedves halottat
HALHATLANKA ékesitse.”

Végre szól a jó leányka:
„Ma megyek szent áldozatra,
Szende liljom! Mint szeretném,
Ha te diszitnél föl ara.”

Mond a liljom vidáman:
„Ah! Téged édes követnem,
Ilyen sziven nyugszom én jól,
Fehér virág – tiszta keblen!”

Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.