![]()
Ide illik a szent kereszt,
Ide illik a kápolna
Igy szép a hit, s honszerelem
Egymás keblére hajolva!
Ez a kő, mind drágakő itt,
Honfiak vérétől ázva;
Csak az egy Isten méltó rá,
Hogy legyen belőlük háza!
Ez a nyom, mind hősök nyoma,
Lelkök ragyog a porszemen;
Csak az Isten fia méltó,
Hogy rajt keresztútja legyen.
Ez a fű, mind illatfű itt,
Erős magyar csontok sarja;
Csak az imádság szent lelke
Méltó, hogy lebegjen rajta.
S ki Istent és hont feledve
Mer tapodni e szent romon,
Kinek szivét nem járja át
Az áhitat s honfájdalom:
Az nem ember, az nem magyar,
Pusztúljon gaz erkölcsivel;
Vagy rettegve járjon csak itt,
Vitéz Dobót ne keltse fel!
Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése