Tolnai Lajos (1837-1902): Szerencsés…

 
Sept. 5. 1865

Szerencsés a kihez betére
A boldogság szelid tündére!
Kinek hajlékában e vendég
Édes szülött, kedves növendék.

Jer ülj közénk, ketten vagyunk csak;
Kezecskéd bármelyünknek nyújtsad,
Irigységet nem költesz bennünk:
Gyönyör téged nekünk ölelnünk.

Úgy kedvesem! Öleljük által,
Beszélj hozzá lágy suttogással,
S míg én innen biztatom, kérem - 
Kis kezedet nyújtad által nékem.

Kis tündérkém, égi madárkám!
Mosolygj felém, hallgass, vigyázz rám.
Kik itt téged kérnek, csókolnak -
Férj és nő lesznek már maholnap.

Te már sokfelé jártál keltél,
Ily magunkforma embereknél;
Sokat osztál a jó tanácsból,
Most nekünk is kérlek tanácsolj.

De várj előbb – mindent föltárunk:
Halld jó és rosz tulajdonságunk.
Sokat sokat küszködünk: mert lásd -
Pedig nagyon szeretjük egymást.

De ő kicsit dacos, szeszélyes,
hamar fér a harag szívéhez, -
S bár szemében szerelem lángol:
Könnyen odább taszít magától.

Ekkor vele nehéz beszélni;
S én? – de hiszen mért volnék férfi?
Várjuk úgy-e csak türelemmel,
Mindaddig míg ki nem engesztel?

- „édes, édes!” … No lásd tündérkém!
Épen a legszebb ponthoz érvén,
Hogy a fontos pört abban hagyjam:
Reám borul, s lezárja ajkam.

Forrás: Gombostű-naptár hölgyek számára. Szerkeszti: Hajnalka. 5. évf. Emich Gusztáv kiadványa Pest, 1867.