A szagos rezedákat add idébb,
Az ősz piros virágit tedd elébem.
Beszéljünk szerelemről újra még,
Mint kikeletkor régen.
Titokba’ hadd szorítom meg kezed.
S ha meglátnák? Hát az is mindegy nékem.
Csak kapjak egy nyájas tekintetet,
Mint kikeletkor régen.
A sír ma kivirágzik és kigyúl,
A holtaké ez egy nap minden évben.
Borulj szivemre s újra kivirúl,
Mint kikeletkor régen.
Ford.: Bakóczi Károly
Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 39. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. okt. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése