Wass Albert (1908-1998): Levél

 

1.
Tollamat az éjszakába mártom,
úgy írom ezt a levelet, apám.
Egy új Rodostó álmait virrasztom
idegen télben, idegen tanyán.

És hallgatom a tenger mormolását,
mint bús elődöm, Mikes Kelemen.
De százszorta setétebbek az éjjelek,
ezen az embertelen tengeren.

Szemem romok-szaggatta horizonton
változó csillagok után kutat.
De nem változnak még az égi képek,
s minden csillag Zágon felé mutat.

És minden csillag egy-egy emlék bennem.
S ha még sokáig így nő ez a tenger:
egy új Noéként bárkát ácsolok,
hogy megmaradjon a csillag és az ember.
(…)

7.
Az éjszakába mártottam a tollam,
úgy írtam meg ezt a levelet.
Magába zár az árvaság magánya,
mint valamikor Mikes Kelement.

Egy új Rodostó partján hallgatom
az embertelenségek tengerét.
Virrasztgatok az éjjek éjszakáján
a bujdosó, száműzött emberért.

Szemem romok-szaggatta horizonton
egy biztató kis jel után kutat.
De lassan változnak a csillagok.
S minden csillag Zágon felé mutat…

Forrás: 101 vers az elődökről. Kriterion kiadó Kolozsvár, 2006.