Olyan vagy nékem, messzetűnő kedves,
mint madár – sokáig, lankadatlan
nézek utána míg végképpen elvesz
s szép szárnyalással fénnyé lesz a napban -
s így, veszve lesz számomra újra teljes,
tiszta képpé formálva: láthatatlan -
nincs köze többé két földi szememhez
a napa zendül győztes, száz alakban -
tökéletessé bűvöli a távol,
elérhetetlen, maga a magasság;
tollain át a végtelen világol,
mert elszökött a rétek illatából,
hogy megvillantva fénybetűnt alakját,
szálló egek örökre elragadják.
Forrás: Új idők 52. évf. 22. sz. 1946. jún. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése