Nem én akartam. – Mint a fának
hideg tavaszban lombja hull,
úgy állok itt hulló sudárral,
áttör rajtam a nap vadul.
Nem én akartam. Dermedt testtel
érzem emésztő tüzeit
valami ádáz hatalomnak,
s követem messzi jeleit.
Magad akartad, magad kezdted,
viseld hát te is kínjait,
e lealázó szerelemnek,
ismerd meg izzó poklait.
Szerelméért kit megfizettél,
szeretnék s vágyam hasztalan,
téged kívánván is magamba
ütközöm már vigasztalan.
Forrás: Új idők 52. évf. 22. sz. 1946. jún. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése