Herczeg Victor (? – ?, 1849): Egy hazafihoz

 
A letűnt kor hosszu éjjelére,
Hol vadon dühönge harc, viszály,
Béke csillagának fényletére
Szétriadt az elnyomó homály. -
S e hajnalnak első sugarára
Már derülni kezd honunk határa.

És dobogni kezd a honfi szíve,
Hogyha szólhat a hon üdviért;
Lelke, szebb erénytől lelkesítve,
Sírni kezde szenvedésiért.
S már a zsenge szellem ébredésre
Nap derült a jó remény egére.

Mégis e dicső és nagy erélyebn
Néha elmaradt a jó irány,
S lett a hűn iparkodó kedélyben
Hirtelenkedés is a hiány:
Mások, csüggedezve önmagokban,
Elmaradtak e nagy pályaútban. -

És Te vagy, ki szép honunk javára
Biztos úton végzesz tetteket - - 
Mellyek ébredésünk hajnalára 
Teljesítik a reményeket;
Mert a bölcs, szilárd meggondolásnak
Szövétnekei előttök járnak;

Mert a pártok lázas, bősz hadának
Szédítő hatalmas rémei,
A hongyilkolók utált fajának
E veszélyes, átkos kémei
Hős kebleden erőt nem vevének,
Lelked nem hajolt dühök hevének.

S honfiak ha végzés csarnokában
Összegyűlnek a köz ügyekért,
Vívni üdvhozó tanácskozásban
Küzdni a honért, a nemzetért,
Ott magas világot ömlő fényben
Tűnik szellemed fel a küzdésben.

Ott, a végzeteknek csarnokában,
Hol a nemzet üdve fenforog,
Már sokaknak érdemes agyában
És szívében tiszta hév lobog;
Óh, de még viszályos vélemények
S nézetek zavargni nem szünének

És Te, számos pártot egyesítve,
Üdvösebb tettekre vezetéd -
Míg az ébredőket lelkesítve
Gerjedelmökben megérleléd.
Másokat, kik szunnyadoztak hától,
Kiemelted lelkek mámorából.

Ős honunknak üdvhozó vezére,
Áldva tisztel a magyar kebel.
Felhevül szép lelked érdemére
E hazában a ki csak lehel,
És örömmel hallgat rád ügyelve,
Ha szavad köz ügyért van emelve.

Tiszta érzetidnek hű szavából
Nemzetüdvnek lángol szelleme,
Mert azoknak áldott hangzatából
Hős erénynek ömlik jelleme. - 
Miért díjul a hon kedvit kérje
Hő szavad elragadó zenéje.

Küzdj tehát a nemzet közjavára,
Küzdjed a homályt a vészeket,
Lelkesítsed e dicső pályára
A reménydús ifju kebleket, -
Hogy ne szálljon az utóvilágban
Vissza korcs homály azok fajában.

Forrás: Vers és próza. Irta Herczegh Victor. Pesten, 1846. Geibel Károly bizománya.