Örültek, akik nagyon szeretnek,
Mert csak őrület
Tud szilárdan képzelni magának
Időtlen tüzet.
Szerelem: szép, óriási fáklya,
Te űrbe-lökött,
Mért éppen a haldoklóra hulltál
Annyi sok között?
Tágabb világ nyújtotta ki karját,
Más ég keresett;
Repülő tűz, erőtlen kapott el
Erősek helyett.
Most bűnhődik, önmagát emészti:
Maradj véle még!
Magát adja a pernye lesz belőle,
Lassan csonkig ég.
Lángja sincs már, csak füstje mutatja
A régi tüzet;
Lement a nap. Most tétova hold kél:
Szelíd őrület.
Forrás: Új idők 53. évf. 4. sz. 1947. jan. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése