Prinzessin Elisabeth zu Wied, spätere Königin von Rumänien, um 1890
„Meine Ruh” cz. új kötetéből*
KÖNYÖRTELENSÉG
Bősz a tavasz könyörtelen,
Győztesként zúzni vágyik,
A föld ölén szétszórja lenn
Alig adott virágit.
Vadul mind visszakéri azt,
Mit pazar kézzel osztott,
Pompát leront, s kéjt és vigaszt, -
Hány élet fát lefosztott!
Mit sem kimél, nincs nála mód
Adásban és vevésben,
Tréfál, ha sir, kaczajja mord,
Tékozló mindenében.
És gondtalan fecsérli szét,
Szitón a lángba fujva,
a szerelem tüzét, hevét…
s nevet megittasulva.
HAMUPIPŐKE
Óh bár lehetnék koldus én:
Mint egy király, ád a tavasz; -
Óh bár lehetnék lányka én:
Tavasz kérőm, királyi az.
Mesékben a királyfi ő,
Virág szekérben érkezik
S a földre le keresni jő
A legszebb lányt, ki itt lakik.
Im, sutban áll a drága kincs,
Szorgoskodik könyezve ott,
Czipője ünneplője nincs,
Sohajt, mert lát k ü n n fényt, napot.
Felismeri őt léptein, -
Látta álmán, későn, korán…
Keze remeg, kezébe im…
„Te s z e r e l e m, te vagy arám!”
A z ő s z i d a l o k b ó l
ŐSZI GONDOALTOK
Oh nyilnak még szivemben
Virágok, csoda szépek,
Visszhangban él fejemben
Sokhangu, csengő ének.
De fürteimen immár
Friss dér ezüstje fénylik,
S alatta őszi ködként
Egy emlékraj zúg végig.
A nyári nap sugára
A fagyot elkerülte,
De csöndben érik, érik,
Mi fölsarjadt körülte.
- u -y.
(* A királyi költőnőtől, Carmen Sylvától, mely nég alatt tudvalevőleg Erzsébet román királynő gazdagítá már többnemű értékes irodalmi termékekkel a német irodalmat, legújabban egy nagy kötet költemény jelent meg, „Meine Ruh” czim alatt. E kötetből tudtunkkal még nem volt közölve mutatvány, s így lapunk siet itt három kis lyrai költeményt közre adni.)
Forrás: Élet és irodalom 1. évf. 6. sz. 1884. febr. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése