Mint a midőn a nap-perzselte rétre
Leönt a jó hold nyári harmatot,
S fehér világa kis patakra érve,
A mormogó habok közt felragyog.
Mint hogyha jó anya keserg hiába,
S egy sirhalomrul égre nézdegél,
S enyhiti bánatát a hold világa,
Mosolyganak a tengerek s hegyek
S a fák között szellő sóhaja kél:
Ugy hangzik, égi lantos éneked.
Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. márc. 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése