Reményik Sándor (1890-1941): Vissza

 
Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - - 
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.

Vágyom, vágyom -
És nem tudom, e vágy
Előre néz, vagy vissza:
A reménység, vagy az emlékezet
Felbuzgó talajvizét issza,
Vágyom, vágyom - -
Én azt hiszem, hogy vissza.

Igy vágyhatik a kinyílt és csalódott
Virág bimbókorába -
Igy vágyhatik a meglett és megrendült
Férfi gyerekkorába -
Igy a kipattant rügy a fába vissza -
Igy a fa gyökerébe -
Igy nemzet a taáln valaha volt,
Talán sosem volt ősi dicsőségbe -
Igy vissza, vissza
Egyetlenegy nagy fehér békességbe
Az össze-vissza tarka sokaság -
Istenbe vissza,
Vissza, vissza
A teremtett és megromlott világ.

Forrás: Protestáns Szemle  XLV. évf. 2. sz. 1936. február