Csuka Zoltán (1901-1984): Csokonai temetőjében

Mint földbeszúrt, ezernyi furcsa csónak,
mit ősi kéz ácsolt hosszú sorokba,
úgy állnak itt a mohbelepte fejfák
s dülöngnek, erre-arra tántorogva.

Cháron járt erre tán, sötét ladikjait
a földbe szurta dolga végeztével,
alföldi Cháron, arca csontja széles,
sok utasát itt szórta szerteszéjjel.

Mellenragad, döbbenve fölviharzik
s tolongva a sok fejfa szinte mozdul,
hullámot vet a föld s a fejfa-flotta
kisértet-arccal néz rád a habokkal.

S míg reng a tenger – hívhatod időnek -
fölötte, hol a domb az égbe szökken
biztos toronyként áll a költő sírja,
vascsúcsán ég a fény és szerteröppen.

Forrás: Protestáns Szemle  XLV. évf. 2. sz. 1936. február