
Beethoven! Bánt a kusza zaj, a vad hang
mint hajdan versemben füled idézem,
süket füledet, mely hallott merészen
hallatlant, h ősit, felülmulhatatlant.
Körül város, buta népek zsivajja!
Ó szabadíts meg e sok betörőtől,
ki mind a kincsemből szemetet őröl,
Tedd, hogy fülem zúgásuk meg se hallja.
Te boldog voltál. Csak saját zenédet
hallottad, csak az volt neked az élet
amit dúsgazdag lelked megteremtett.
S ezért sajnál az ember. Ugy-e furcsa?
Ó hős! Add, hogy lelkem tőled tanulja
kizárni mind, mi künnről zeng, a szennyest.
Forrás: Protestáns Szemle XLV. évf. 3. sz. 1936. márc.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése