Mosoly, lélek lenge kis vendége,
arany-percek halk suhanása,
megvillanásod olyan drága.
Néha ébredsz szürke szemekben
a bánat fásult barna padján,
lenge lényed most ha lehetne,
de sok arcra rásimogatnám.
Katona arcra, harcterekre
vinnélek fáradt emberekre,
kinek száján a szó is fagyos,
mosolya nincs, amikor örül,
könnye nincsen, mikor bánatos.
Mosoly, lélek lenge kis vendége,
birodalmad gyermekek arca,
hogy jöttél panaszos ajkamra?
Forrás: Termés. Ősz. Kolozsvár 1942. 1. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése