Extra hungariam non est vita,
Si est vita, non est ita.
Magyarország: m e n y o r s z á g!
Életem édene:
Legyen áldott földed
Mindenik porszeme!
Fejedelmi ősföld!
Szent föld! Illik rája
Az áldásnak búza-
Virágkoronája.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám, édes hazám,
M a g y a r o k hazája!
Magyarország ő s o r s z á g:
N é p a n y a s z e n t e g y h á z;
Hol vérségünk, ezer
Esztendeje tanyáz.
Hir, dicsőség fészke,
Órjás palotája;
A világon l e g h ő s b
Vitézek tanyája.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám, ős hazám, a
B á t o r s á g hazája!
Hej nincs ilyen hű ország:
H a z á é r t, K i r á l y é r t,
Folyó tengermódra
Ontott, vesztett már vért.
Sőt egy j ó b a r á t é r t,
Kit szóval, tettel véd,
Kész az igaz magyar
Áldozni életét.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám a l e g e l e g-
H ű b b s z i v e k hazája!
Hej nincs ilyen j ó ország
Az egész világon:
Vendégszeretet nől
Itt minden fűszálon.
Barátság nyilik itt
A kapufélfán is;
Otthonos tanyát lelsz
Ott künn a pusztán is.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám a l e g e s l e g-
J o b b s z i v e k h a z á j a!
Hej nincs ilyen s z é p ország:
Koszorus bérc, róna,
Kalászos sik, mintha
Aranytenger folyna.
Itt született világ-
S z é p T ü n d é r I l o n a,
A gyönyörüségnek
Királykisasszonya.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám a l e g e s l e g-
S z e b b l á n y o k hazája!
Hej nincs ilyen v i g o r s z á g:
Nincs sehol ily j ó b o r, -
Rózsát és szivárványt
Terem itt a mámor,
Nyilt rózsát az arcon,
Szivárványt a szemben,
Mely éjjel is ragyog
Lobogó örömben.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám a j ó k e d v a
B a r á t s á g hazája!
Hej nincs ily d a l o s ország:
Ősidőtül óta,
Mint a vadrózsa, úgy
Terem a sok nóta.
Tudj’ Isten ki költi,
Minő tündér madár,
Olyan mint a mese,
Hogy szájról-szájra jár,
- Szivem ezt kiáltja:
Az én édes hazám
A d a l o k hazája!
Hej nincs ily t á n c o s ország:
Táncközben úgy forog,
Ugy lejt a tánczos pár
A hogy szive dobog.
Majd csendesen, ringón
Mind a szellő szokott;
Majd meg lerugdosná
A sok szép csillagot.
- Szivem ezt kiáltja:
Három a tánc! Hazám
A c s á r d á s hazája!
Nincs ily k ö l t ő i ország:
Maga-kárán tanul,
Mind ha a csalódást
Imádná bálványul.
Nyilt paradicsomnak
Hivja kis házhelyét, -
Saját Istent képzel,
Magyarok Istenét.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám a legmagasb
Á b r á n d o k hazája!
Hej nincs ily m e s é s ország
Ó p e r e n c i á n túl:
Abból is jósol a
Nép, ho g y s z a l a d a n y ú l’…
Képzetében szintugy
Hemzseg a sok tündér;
Fü, fa, babonát rejt,
Beszél az ontott vér.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám a tündérek,
S z e l l e m e k hazája!
Hej nincs i l y h i v ő ország
Három az Istene,
Temérdek a szentje,
Szent a természete.
A kebele e g y h á z,
A szive meg o l t á r.
A hol a M e g v á l t ó
Koszorús képe áll.
- Szivem ezt kiáltja:
Hazám a h i t, r e m é n y,
S z e r e t e t hazája!
Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése