Erdélyi János (1814-1868): Családi képzelet

 
Ezer sohajtássá zokogtam lelkemet;
Mint partot a hullám, szaggatja keblemet,
Siralmak özöne.
Fejem fölött im elcsapott a bánatár.
Mélységein szívem, mintegy vérző búvár,
Pályáját futja le. -

Oh én szép gyermekem! Hidegre vált alak!
Nem arra jöttem én, hogy ekkép lássalak,
Fehérben, mint a hó.
Halotti lepledet föl föltakargatom,
Hol volna még meleg, lágyan tapintgatom,
De nem található.

Oh én szép gyermekem! Tudád-e mondani,
Midőn, a mely megölt, elkezde sajgani
A gyilkos fájdalom?
Vagy mint az ártatlan bárányka szenvedél,
A mit mondtak, tevéd, jó szónak engedél,
Sirtál e angyalom?

Hol fájt neked, hol fájt? Hadd csókolom meg ott,
Meg a kinos helyet, hol szived dobogott,
S ezt a behúnyt szemet;
Meg ezt az ajkat js, hol elfogyott a szó,
A szépen induló, szépen nyilatkozó,
Viditó engemet.

Mert ezt a szót soha el nem felejthetem,
Azt mondta, hogy nincs még magában életem;
Van árvám, s érte én.
És kéztől, mostoha kéztől megóttam őt,
De oh, ha anyja nincs ki tart csecsemőt,
Az élő föld szinén?

Meghalt ez a gyermek, fájdalma volt a lét,
Mert a virágszálat, mely sinyli gyökerét:
Harmat nem őrzi meg.
Anyjához fájt e sziv, fájt a holtak felé,
Nem birhatá tovább s megszakadt belé
Az élettől beteg.

S itt fekszik gyermekem, s az édes anyja ott,
Szólitanám őket, de mindkettő halott;
Családom képe, im.
Fössétek e képet, s hagyjátok érzeni,
Árnyéklatul azon hagyván föltetszeni
Gyászom, keserveim.

Ott lesz egy férj, atya sötét érzelmivel,
Ki ifju volna még, de aggal érne fel,
Mert annyi érte őt -
Jó sorsa ily órát ne adjon senkinek,
Utána, hogy sirva nézzen szerettinek,
Mint ő, idő előtt;

Ő ifju volna még a bánat miatt lesz agg:
Dalolt mint a madár, s leszen majd hallgatag,
S nyugott, minő a tél.
Ha napja egy felét a gondok elveszik.
Másikban a holtak felől emlékezik,
A kedves múltban él.

Örömnek az kinos, hogy nincs mit vesztenem,
Életnek iszonyú, hogy így kell vérzenem,
s nem fáradnom belé. -
Mutatja már egy két bús fejfa nevemet,
Szellők sohajtásban vigyétek lelkemet
Halottaim felé!

Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.