(* Vonatkozással Vörösmarty „Szózat”-ára.)
Hallottad a szót: „r e n d ü l e t l e n ü l” -
Midőn fölzengi myriád ajak,
S a millio sziv egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsaptanak.
Oh, értsd is a szót, és könnyelmü szájon,
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hivságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hontfők nem szeretik,
De jobban a tapsot, mint a hazát…
Oh értsd meg a szót, és hiu dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi;
Ő nála köntös, eb, ló egyre megy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi…
Oh értsd meg a szót, s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van, - fájdalom! – kinek cégé hona,
Hah! Tözsér, alkusz és galamb-kufár:
Ki innen! E hely az Ur temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!…
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjszakán!
Oh értsd meg e szót: fényben vagy homályon -
De kishitüvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont – ah! Még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad…
És – kebleden bevérző honfi seb -
Bujsz a tömegben,átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót, s győzve a ragályon,
Káromkodássá szent imád ne váljon.
Hallottad a szót: „r e n d ü l e t l e n ü l?”
Ábránd, hiuság, muló kegy javak,
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh értsd meg a szót: árban és apályon,
Szirt a habok közt – hűséges megálljon!
Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése