Fertő, türelmet.
Parton vagyok még s érdemetlen sárra,
Tisztán, szűzen, mocsoktalan még,
Két remegő karom térdemre zárva,
Itt ülök a holnap vasrácsa előtt.
Kilenc nap, kilenc éj fogok itt ülni,
Kilenc nap, kilenc éj fogok itt várni,
Míg bele nem vakulok a sírva-várásba
Akkor jöhetsz te,
Jöhet akármi.
Messzi napnyugaton, avaros hegyoldalt
Ott pislogat, halkul, haladó csillag.
Én szegény csillagom, lángja mult, kiégett hatágú csillagom
Zsoltáros Dávid szent lobogó csillaga, - halkul elalszik.
Be jó is, hogy meghalt apám, a főpap,
S hogy rég halott ükanyám, hárfás Debora.
Be jó is, hogy voltunk, hogy immár elmúltunk,
Hogy kifáradt, vén lelkünk kilenc éj multán,
Kilenc nap húnytán, fertő a tied.
Nem kapunyitás, amire még várok,
És szemre se méltatom a sanda ajtón állót.
Én piros holnapom:
Álmaim, - késő, jövetlen holnapja
Én tőled búcsúzom.
Én számot adok és leszámolok
Elibéd tárva szívemet, a vérzőt.
Kilenc nap, kilenc éj fogok itt ülni,
Kilenc nap, kilenc éj nézheted: tiszta lesz
Mg bele nem vakulok a sírva-várásba
Akkor jöhetsz te,
Jöhet akármi.
Messzi napnyugaton, avaron hegyoldalt
Ott pislogat, halkul, haladó csillag.
Én szegény csillagom, lángja mult, kiégett hatágú csillagom
Zsoltáros Dávid szent lobogó csillaga, - halkul elalszik.
Be jó is, hogy meghalt apám, a főpap,
S hogy rég halott ükanyám hárfás Debora.
Be jó is, hogy voltunk, hogy immár elmúltunk,
Hogy kifáradt, vén lelkünk kilenc éj multán,
Kilenc nap húnytán, fertő a tied.
Nem kapunyitás, amire még várok,
És szemre se méltatom a sanda ajtón állót.
Én piros holnapom:
Álmaim, - késő, jövetlen holnapja
Én tőled búcsúzom.
Én számot adok és leszámolok
Elibéd tárva szívemet, a vérzőt.
Kilenc nap, kilenc éj fogok itt ülni,
Kilenc nap, kilenc éj nézheted: tiszta lesz
Azután elmegyek.
Forrás: Renaissance 2. évf. 2. sz. 1911. jan. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése