Piros asszony, hová viszed
Azt a nehéz arany szívet?
Csak úgy ballagsz alig, alig,
Gyenge vállad megroskadik.
Jaj, jaj nagy az út.
Adni viszem, vinni adom
annak, kit szeretek nagyon.
Ugy ballagok alig, alig.
Gyenge vállam megroskadik.
Jaj, jaj jönne bár.
Piros asszony, add te nekem,
Terhes terhed megoszd velem.
Ne gyötörje gyenge vállad.
Nehéz utad jobban álljad.
Jaj, jaj nagy az út.
Adnám, adnám, talán adnám,
Csak a vállam ne fájlalnám.
Adnám most, hogy bírjak vele.
Nem tudom, hogy szeretlek-e
Jaj, jaj nem tudom.
Fehér asszony hová viszed
Azt a nehéz arany szívet?
Ugy botorkálsz alig, alig
Vérző vállad megroskadik.
Jaj, jaj nagy az út.
Adni viszem, vinni adom
Annak, kit szeretek nagyon.
Alig, alig botorkálok,
Temetőben meg is állok.
Jaj, jaj jönne már.
Fehér asszony add te nekem,
Terhes terhed megoszd velem.
Ne hurcoljad fájó tested,
Két karomba nyugtod teljen.
Jaj, jaj nagy az út.
Adnám, adnám bizony adnám.
Piros vérem ne hullatnám.
Azért adnám, birjak vele,
Nem tudhatom szeretek-e?
Jaj, jaj soha már.
Forrás: Renaissance 2. évf. 2. sz. 1911. jan. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése