Irodalom és művészetek birodalma

Setét magányosságába, Mély keblembe éltetem, Szerelmes hányódásába, Fájdalmam, és életem! Gyakran lebeg szemem előtt A titok...

Borong a táj; letűnedez Az est arany sugára, Köd-ár mereng a halmokon, szürkül a völgy határa. Magasra nyúlt szirtnek fokán Sö...

A lét s az ég titokban érdekelnek, Csillag, hold, nap, szelíd fénnyel derül; Madár, csermely, zeng bájlón mesterül, Virág, erdő, i...

Megeredt a felszél, - mozdul a faága; Fáján néz a madár féltett kis fiára. Felhő-komor égen barna felhőt kerget S immár paripája n...

I. Rág gondolni, csak ugy titkon, Csak magányomban merek, Óva, félve, nehogy titkom Megtudják az emberek. Zsongás némul… s én ...

Égette már a víg nap künn a rétet. A néma lombokon fénycsókja égett. Hő vágyra tárva kelyhét mindenütt Várt a virág, szirmára sz...

( Csiha Sándornak ) Énem, mint az Ég kupoláján Búsuló, ezüst csillag, reszket: Jaj, meddig kell még cipelnem A mázsás, unt éle...

(Elbuktam az élet-harcon, Összetörten elveszek…) Csöpp, fehér leánykezek Simogatják szép, bús arcom. Jaj, életem, zord életem,...

A háború utáni regénytermelés nagy káoszából nem bontakozott ki még egyetlen egy nagyvonalú egyéniség sem, aki új irányt szabott volna a...