(Elbuktam az élet-harcon,
Összetörten elveszek…)
Csöpp, fehér leánykezek
Simogatják szép, bús arcom.
Jaj, életem, zord életem,
Nem adtál sosejókat,
- De míg lánykéz cirógat,
Feléd zeng a víg énekem!
Most Halál-folyón evezek,
Talán holnap meghalok.
Nem fáj: két szem rám ragyog,
S cirógatnak leánykezek.
Ó finom, bársonybőr-kacsók,
Ti loptok üdvöt, eget
Kínjaimba! Remegek,
Hogyha ti jöttök, meg a csók.
Legyetek síróam áldva,
S legyen áldott a leány,
Ki akkor hajolt reám,
Mikor futok a halálba…
Elbuktam az élet-harcon,
Összetörten elveszek…
- Csöpp, fehér leánykezek,
Cirógassátok bús arcom!
Forrás: Napkelet 1923. 3. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése