Irodalom és művészetek birodalma

Ó, szent szűz, hófehérben! tárd az ég Arany kapuját, és suhanj, suhanj; Ébressz mennyei hajnalt, keltsd kelet Kamráin a fényt, és hozd e...

Ó, szőke haju angyala az estnek, Most, míg a nap megűl a hegyeken, gyújtsd Lángra szerelmi fáklyád, és sugárzó Koronáddal mosolyogj ágya...

"Ó, Tél! rekeszd el gyémánt ajtaid: Észak tiéd: ott ástad mélyre odvas, Sötét lakásod. Ne rázd meg tetőid S ne zúzd szét oszlopaid ...

Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, b...

Ó, de szép, Ó, de jó, Leesett Nézd, a hó! Hull a házra, hull a fára, A lámpára, a járdára, Mint az álom, oly csuda Fehér lett Pest és Buda...

A tengerről kél fel a nap, a tengerről kél fel a szél, a tenger adja a földnek a fényt, a tenger küld a földre esőt. A tenger ad húst a...

Feljött a hold a Tiszára. Csend borult a fűre, fára, Szeged alatt a szigetnél áll egy ócska halász-bárka. Holdvilágnál fenn a bárkán halászl...

Az ég a vízre ráhajol a láthatáron valahol... az ég a vízzel összeér, az ég, a víz gyöngyházfehér. Így látom én fektemben itt a táj elnyugvó...

Vác fölött, vén erdők alján, Vesztett harcok alkonyatján, Arany gyertya sebzett szarván, Megjelent komor mogorván. Halvány volt a gyer...

A vad Nyugat csodáiból Visszahajol Keletre lelkem, Hol ős, örök hazám terül A végtelenség pusztaságán És mély, kevés bánat borong Az ázs...

Magos Déva várát, Égretörő falat, Fölépítjük, jó legények, Ha törik, ha szakad! Ha a menny ránk roskad, Ha a föld megindul, Fölépítjük...

Juszuf, a költő, hármat szeretett: Az életet, álmot s a rímeket. Az élet hitvány és álmunk hazug, De rímeinkben királyok vagyunk! Kele...

Fehér gyolcson merev derékkal, akár egy buddha szent, nézem a szürkület kilenc ujját, amint a szögletes plafónt kisérti. Csak rossz szemem s...

Kosztolányi Dezsőnek Cseresznyefa. Kezemre permetez sok fehér szirom, és én játékosan a vízre hullatom. S a kék vizen, mint vén rizsbárka ri...

Az iskolát most látom nagynak én. Hol egykor úgy kínoztak engem, nagy, sárga, vén falán fáradt szemem most egyre-másra rajt felejtem. Mint é...

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, ...

Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. ...

Rólad gondolkozom, édes magyar népem, Mikor elmerengek egy fenséges képen, - Édes magyar népem. Szivemből e képet semmi ki nem irtja, Szerel...

Milyen utat tettem... Oh, ha tudnátok, milyen utat tettem... testem alig pár órát ment kocsin, de lelkem azalatt elmúlt századokon robogott ...