![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX6TjpNPqoDDlLAsM7C8ilM-VbvUo9YZoO9aCtdsThm89uw2Pux4_O-SSTJGdxtdFgPmaAQ4aTLmWS43wJu_ZLhMIn4K9ZJyC7qvoOb-y1CMTL_7QuTOUsr3zj4kELFPDqA2G1JOcKIqH-/s200/csillag.gif)
Ó, szőke haju angyala az estnek,
Most, míg a nap megűl a hegyeken, gyújtsd
Lángra szerelmi fáklyád, és sugárzó
Koronáddal mosolyogj ágyainkra!
Mosolyogj szerelmeinkre, s míg az ég
Kék függönyét elhúzod, hintsd ezüst
Harmattal a virágokat, ha jókor
Álomra hajtják édes szemüket.
A tóban ringasd el a szeleket,
Ints csendet parázsló szemeddel, és
Ezüsttel mosd el a homályt. Hamar, jaj,
Hamar itthagysz; aztán a farkas ordít
S az oroszlán szeme izzik a fák közt:
Nyájaink gyapja szentelt harmatodtól
Csillog; ó, nézd s vedd oltalmadba őket.
(Ford.: Somlyó György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése