Régi mesék zsongnak bennem,
Vissza-visszatérnek;
Nincs hatalma azok fölött
Az időnek, térnek.
Meg-megindit most is olykor
A halásznak sorsa:
Ki tó partján kunyhót épit,
S azt a viz elmossa.
Vagy annak a királyfinak
Szerencsétlensége,
A ki kővé meredt, mikor
Vágyát már elérte.
Régi mesék… nagyon sokszor
Gondolok reájok;
Szinte félek, hogy majd én is
Olyan formán járok.
Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 45. szám, 1896. nov. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése