Már hervad a rózsafa gyönge virága,
Megcsipte az ősz rideg, éji szele;
Már fátyolozott a nap égi világa,
Játékit a róna nem űzi vele.
Nem zeng a berekben a vig csalogánydal,
Nem repdes a tájon a fecskemadár,
Eltűne a kedv, öröm árja a nyárral,
Minden letarolva, kihalt a határ…
Bolyongok az ősz-letarolta határon…
Könnyfátyol elönti-boritja szemem,
Álom vala hát java életem, álom?!..
Ifjú koromat sziratom, keresem...
Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 46. szám, 1896. nov. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése