Téli estén kérd anyádat
Föl ne verje éjszakádat;
Gyöngye hajnalvirradásban
Meg ne bántson álmodásban.
Oh az álomszőtte képek
Boldogítók, égi szépek;
És ha képes boldogitni,
Kár az álmot megszakitni.
Mondd anyádnak mézbeszéddel:
Majd ha új tavasz virúl fel,
Majd ha jókorabb kel a nap,
Téged ágyban fekve nem kap, -
A midőn hegy, völgy föléled,
Kikeletkor más az élet.
S bár rövid lesz álmod éjjel,
Künn tekints mosolygva széllyel:
A tavasz virágozása,
Álmaidnak folytatása.
Forrás: Magyar költők könyve. Második kiadás. Geibel Armin Pest, 1857.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése