Németh János (19. sz.): Elfordulnak

 
Elfordulnak majd a földről
Szemei a kéklő égnek;
Szerelmem! Az én szemeim
Örökké csak reád néznek.

A nap felvonja sátorát
 A föld elé s messzebb hala,
Az én lelkem mind örökké
Veled érez, veled marad.

A természet levetkezi
Bűvölő ékes öltönyét.
Az én szívem s érzelmei
Mind örökre csak a tiéd!

Elnémulnak a szép dalok,
Elcsöndesül erdő, liget.
Én osztom változatlanúl
Fájdalmidat s örömidet.

Szeretlek s szeretni foglak,
Ezen és a másvilágon;
Mindörökre üdvösségem!
Mindörökre boldogságom!

Forrás: Gombostű-naptár hölgyek számára. Szerkeszti: Hajnalka. 5. évf. Emich Gusztáv kiadványa Pest, 1867.