A TUILERIÁK KERTJÉBEN.
Jőjj, kis fiu... Anyád, lelkemnek üdve,
Hogy nézze a játékod, e padra ül le.
Sápadt. Csodás fürtselyme fénymezőkül
A csillagokig fellobogva szőkül.
Jőjj s rózsaajkad engedd szívni hosszan,
Nyújtsd kék szemed, göndör, habos hajad,
Hogy csókjaim fejedre záporozzam;
Majd hogyha Hozzá mégysz te hallgatag
S éjjel nyakát karoddal átfogod
S csókolja a hajad s a homlokod:
Ajkát az ajkaid sebesre süssék!
És fogja el lágy s vad szerelmi szükség
S sikoltsa borzadozva és hebegve
Látván, mi nagy tiprott szivem szerelme,
Mig az én csókom adja néki ajkad:
- "Fiam, fiam, mit érzek én ma rajtad?"
Ford.: Kosztolányi Dezső
Forrás: Guy de Maupassant összes versei. Kosztolányi Dezső .Jókai könyvnyomdai műintézet Budapest, 1909.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése