Gara Ákos (1877-1944): Karácsony éjjelén

 
Kihült a szívem, mint a kis szoba,
Hol rongyos ágyon hánykolódom
Karácsony éjjelén.

Virraszt velem a szégyen és a gond,
Az elszórt kincsek bús emléke,
Az átok és bukás.

Már látom a nyomort: repül felém,
Suhogva száll sötét szárnyával
Kinyújtva karmait.

Ó, szeretet, miattad szenvedek,
Miattad bolygok bús vidéken,
Hol senki sem szeret.

Fájdalmam bíbor, rajta sárga folt
A vágy. A nagy, mit bünnek hivnak
Az önző emberek.

A vágy, hogy mindenkit szeressek,
Ki rajtam rug, hasamba karmol,
Hogy vértanu legyek.

Hull, hull a vérem tüskés utakon,
Hogy engesztelje gyötrelemmel,
Mit Krisztus szenvedett.

Mert született s elhull a szeretet,
Velem meg sok földönfutóval
Karácsony éjjelén.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 48. sz. 1916. dec. 24.