
Villámoktól széthasított
Szikladarab a szívem,
Fergetegek vad játéka
Az én ifju életem.
Fejem fölött nevet a sors
Arca ördög képivel,
Egy-egy döfést hárít reá
Vértizzadó törivel.
Ilyen szörnyü helyzetemben
Egyetlenegy vigaszom
Az, hogy magyarnak születtem,
S minden magyar így vagyon.
Hisz ha nem tudná az isten,
Hogy bennünk erőt talál,
S ha nem tudná, hogy csapások
Előtt a magyar megáll.
Nem méltatna, hogy mireánk
Fölemelje szent karát,
Untig megheverhetnők az
Elfajulás vánkosát.
De majd midőn kiprobálta
Kebelünket hosszason,
Tudom megjutalmaz érte
Istenileg gazdagon.
Forrás: Zajzoni: A magyarok kürtje. Kiadja Hügel Ede Bécs 1857.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése