A világnak nekivágok,
fán teremnek ott a lányok.
Négyet-ötöt földre-rázok,
szép csöndesen odébb-állok.
A világnak nekivágok,
tűzben nőnek ott a lányok.
Kettőt-hármat kipiszkálok.
Szép csöndesen odébb-állok.
A világnak nekivágok,
szélben úsznak ott a lányok.
Ha csak egyre rátalálok,
soha mást én nem kívánok.
Forrás: Új idők 52. évf. 14. sz. 1946. ápr. 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése