Szász Béla (1840-1898): A harmincz pénz

Elcsattant már az áruló csók,
Elhangzott, mint egy kígyó szisszenés.
Ennél már nem lehetett olcsóbb:
Az Ur éltéért harmincz pénz – kevés!
- Judás ott ül a templom ajtajánál,
Ajka csak mormol, számlál, egyre számlál:
Tíz… húsz… harmincz…

Judás csörgeti harmincz pénzét,
- Szive szorul, szeme vadul forog.
Melyek az Ur testét megvérzék:
Suhognak egyre tul az ostorok…
Szivét a kinnak férgei csak ássák
És számlálgatja az ostor csapását:
Tíz… húsz… harmincz…

Templom előtt galamb-kufárok
És pénzváltóknak serge alkuszik;
Ajkuk a szóból ki nem fárad,
Áruikat sürgőn hozzák, viszik.
S ezt tíz, húsz, azt harmincz pénzért kinálják. -
-- Judás egy hang nélkül mozgatja száját:
Tíz… húsz… harmincz…

És nagy terhétől földre roskad,
Arczán végig perdülnek könyei;
„Ilyen foltot köny le nem moshat!”
Nyugalmát sehol, sehol nem leli…
És térden csuszva jut el az oltárig,
ajka még ott is  halkan, egyre számt:
Tíz… húsz… harmincz…

A vének ajkán szent zsolozsma
S az Urnak dicséreti zengenek.
- Neki enyhületet mi hozna?!
Megnyilhatnak már néki az egek??
’Te vagy boszuló Isten’ – zeng az ének,
S a mint számlál,csak nézik őt a vének:
Tíz… húsz… harmincz…

S a harmincz pénzt ott széjjelszorja:
„Vegyétek vissza! Nékem egy se’ kell!
Oh átkozott legyen az óra,
Melyben ártatlan vért árultam el!”
- „Vidd el e pénzt, tiéd ez, vérnek ára -”
S oda számlálják, nem hajtván szavára,
Tíz… húsz… harmincz…

„Oh hát már nincs sehol bocsánat?!”
S mit itt keresett: nyugtot ott talál.
Szalad, szalad és meg nem állhat,
Mig el nem éri a szörnyü halál. -
- De a vérdíj templomban nem maradhat:
Földet vesznek hát rajt’ a halottaknak,
S oda fizetik érte: Tíz… húsz… harmincz...

Forrás: Kandalló előtt. Elbeszélő költemények, mindkét nemű serdült ifjak számára. Írta, átdolgozta, fordította: Szász Béla. Kolozsvártt. Stein János Erd. Muz. Egyleti Könyvárus 1874.