Elmúltam ötven éves
s egy világ múlt velem,
egy óriás sírhalomra
hajtom le a fejem.
Beteg vagy Európa,
halottaktól dagad
új háborúra éhes,
telhetetlen hasad.
Az életek repülnek,
az öröm megszakad,
a látónak világot
világtalan vak ad.
Az együgyű a bölcsebb,
ösztöne mélyre ás,
a fertőzött mezőkön
rohan a pusztulás.
A városok romokban,
őrültek szabadon,
lakályos palotává
lett a rideg vadon.
Fölöttünk repülőgép,
bölcsőben kisgyerek,
bombák vad dörejétől
az élet megremeg.
(1944. december.)
Forrás: Új idők 52. évf. 17. sz. 1946. ápr. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése