Juhász Ferenc (1928-2015): Ady Endre utolsó fényképe

 
Emil Isac felvétele 1918-ból, Csucsa,  a Boncza-kastély (MNMKK PIM, Művészeti, Relikvia- és Fotótár)

Fáj az istent roncsokban látni,
a kozmosz-szívűt a művén merengeni.
Így nem pusztulhat el akárki,
kalapján hervadó virággal.
Sárkány-üvöltés és madárdal,
kén-erdő, jég-kürt, lét-alkonyi zsoltár:
csak ennyi volnál, ennyi?

Vén saskeselyű gubbaszt a szirten,
a tolla rongyos, a csőre csorba.
Nagy repülések, uramisten!
Már összebékül a halállal,
zúzott ágyékkal, vénült szájjal.
Az ércköves űr földre nyomja,
ott liheg leomolva.

Zord isten-rózsa a semmi kertjében.
Vad, kopár szeme mint égitestek.
A dac lefonnyadt, s csak a szégyen
szögletei vak szikla-arcán.
Büszke magyar, virág a fajtán,
fény harsonása, tán utolsó;
én most temetlek.

Magyar Népköztársaság - Budapest

Forrás: Igaz Szó XXV. évf. 10. sz. 1977.